Első blikkre fantasztikusan bejött, napokig a nyálam csorgattam a képeire, végül az ünnepek után fölvette a telefont. Éjjel egykor hívtam, miután azt mondta, reggel 6-ig van. "3-ra tudnál jönni." Előbb esetleg? Végül ráállt a negyedre, nagy nehezen. A kapu előtt hívjam újra, és mondja a kódot. Elcsesztem az időt, és 10 percem elment, fölhívtam. Nem vette föl. Negyedkor újra hívtam, mondom, bocsi, 10 percet kések, vagy áttehetjük holnapra. "Nem, direkt jó, hogy késel, mert még vannak, gyere háromnegyedre." Micsoda?? Éjjel itt dekkoljak a fagyban fél órát? Bocs, így meg úgy, győzködött, persze, kibírom, még tippet is adott, hova üljek be. Beleegyeztem, mert nagyon rá voltam kattanva. Háromnegyedkor jégtömmbé fagyva csörgök. "Ó, bocs, még öt perc, nem baj?" Ott maradtam a kapuban, és néztem, mikor jön ki valaki. Öt perc, tíz perc, senki. Csörögtem. Nem veszi föl. Kezdtem ideges lenni. Újra és újra hívom, semmi. Na szép... Elindultam vissza, bementem egy éjjel-nappaliba, húztam az időt, összességében még 20 percig, majd fölhívtam számkijelzés nélkül. "Tessék",mondja gyanútlanul. MEHETEK?? - kérdezem. Erre ő elkezdett - RÖHÖGNI(!!!!). "Hol vagy most?" 5 percre. "Figyelj, most lett csak szabad szoba. Nem lehetne inkább holnap?" Mondom, kicsit sokat vártam. Tönkrevágtad az éjszakámat, az egész holnapi napomat, mert reggel kelek, háromnegyed órát állattál a fagyban, MOST szeretnék bejutni. "Holnap." Eddig türtőztettem magam. Mondom, ha le akarsz rázni, annak nem ez a módja. "Ugyan, dehogy, nem nem, miért, szó sincs róla, dehogy, holnap!" Mondom, teljesen higgadtan, ez az egész azzal a veszéllyel jár, hogy a weboldalon, ahol hirdettél, ezt szépen el fogom mesélni mindenkinek. Tudod, fejeztem be, ilyet nem csinálunk. Ilyen egész egyszerűen nincs. Szia, és köszönöm szépen.
Én ilyen ordas bunkósággal még nem találkoztam. Még egy halvány "elnézést" se. "Holnap!" Mert NEKI így jó, te pedig dögölj meg. Úgy fölbaszta az agyam, hogy mindenhová utána nyúlok, ahol csak hirdet, és széjjelkürtölöm a dolgait. |
Deutsch
Magyarul